2013. január 18., péntek

Bálint-napi dekoráció - 2012.

Még nem végleges. Még csak próbálkozom, ide-oda pakolom a tárgyakat. Azokat a tárgyakat, amikről tudom, hogy a részei lesznek. Mindig így működik. Előbb-utóbb minden alkotóelem megtalálja a helyét, hátradőlök, és elönt az érzés: EZ AZ! Még nem érzem... Bizonyos elemei nagyon tetszenek, ettől függetlenül. Majd meglátjuk.

A kandallópárkány:


Letisztultságra vágyom, világosságra. Ez látszik a képen is. Hol van már a Karácsony, a kis apróságok hadával, a gazdag díszítéssel...


A tévé feletti polc is új ruhát kapott:


 A Karácsony előtt táblafestékkel festett lécre aktuális felirat került:


Szeretem, mert eltakarja a polcon mögötte lévő nem túl dekoratív apróságokat.


Tavaly készült Barni ujjlenyomatával egy halom szívecske, amit ajándékkísérőként használtunk. Most megtaláltam a maradékot, girland készült belőle a krétatáblára. (Azért jobb lett volna, ha odafigyelek, és rendesen letörlöm róla az előző feliratot... Most már mindegy.)



Hosszas tanakodás után ide került a kedvencem:


Egy bádog tál az alapja, ami nagyon megtetszett, mikor megláttam az üzletben, de miután hazahoztam, valahogy nem találtam a helyét. Azt hiszem, most megvan. Cupido tapsikolhat.:)

A futtatón, ahová Mancsival járunk minden délután, sok nyírfa nő. Nem is futtató ez igazán, hanem egy fás rét, három percre tőlünk. Itt találkozunk a haverokkal, akikkel hatalmasakat lehet hancúrozni, akikkel megtanultunk labdázni, és akikkel minden nap a hátunk közepéig sárosak leszünk.:) Komolyan, nem csak a kutya, hanem én is, rendszeresen mancsnyomok vannak még a vállamon is.:))) Nem baj, legalább használom végre a lila gumicsizmámat.:) Nem is ez a lényeg, hanem hogy egyik nap találtunk egy letört nyírfaágat, amit persze haza kellett hoznom. Ennek egyik ágából lett Cupido nyila. Maradt egy egyenes, hosszú ágrész, amit talán a kandalló fölé teszek majd, mint egy karnist, és szív-füzéreket lógatok le róla. Vagy nem, mert így marad az egész. Nem akarom túldíszíteni! De úgy hívogat az az ág...:) A legvastagabb része olyan hét centi átmérőjű, abból mécsestartókat szeretnék. Kell vennem egy  körkivágó-izét, a fúrógépre. Fogalmam sincs, mi a neve valójában, de ugye tudjátok, mire gondolok?:)

Talán már írtam régebben, hogy mi szeretjük a Bálint-napot. Nem a "viszek egy szál vörös rózsát a páromnak, mer' muszáj"-napot, hanem a "meglepem a barátaimat, szeretteimet valami aprósággal"-napot. Barni minden évben visz a barátainak egy apró figyelmességet, amit igyekszünk vicces köntösbe csomagolni. Így készült múlt évben a szuperhős-nyalóka. Idén is tervezünk ilyesmit, de még formálódik a kép.:) A lakásban is szeretem ilyenkor a szíveket, feliratokat, színeket. 
Igen, szerintem ezt meg kellene tanulnunk az amerikaiaktól: mindig találni okot az ünneplésre, az együttlétre. Optimistán, örömmel amiatt, ami van, nem búsongva afelett, ami nincs. Tudom, nehéz... De jobbá tenné az életünket.

Linking to:

Whipperberry



Jennifer Rizzo

2013. január 17., csütörtök

Forrócsoki-bár

Ha tél, akkor forró csoki. Vagy kakaó. Vagy, nekem, tejeskávé.:) Ezen a télen a hozzávalókat egy kupacba gyűjtöttem, és a konyhapulton kerestem helyet nekik, hogy mindig kéznél legyenek. Vigyázat, a sütis bödönben süti van!:))) 


A tálcára mini pillecukor, sok-sok borsmentás cukorpálcika, négyféle minőségi szórócsokit rejtő doboz, valamint svájci forrócsoki por került. Mindezt igyekeztem úgy összerakni, hogy ne csak a testet, de a lelket is felmelegítse.:) Nem maradhatott el a már említett Karcsi-féle papír szívószál sem, aminek valószínűleg rendszeres vásárlója leszek.:)


A kis fenyő ötletét Sashánál láttam, aztán szembejött valahol az Ünnep előtti bolyongások során, és muszáj volt megvennem. Nem bántam meg.:) Csúnya műanyag cserépben volt, abból sikerült kioperálni, de nem tudtam, hogyan oldjam meg, hogy megálljon a lábán. Egy ideig parafadugóval próbálkoztam, de nem tartotta meg a kicsikét, aztán ránéztem egy tejesdobozra, és megvolt a megoldás.:)


És ami azóta került a képbe: forrócsoki és a kedvenc Cortado tejeskávé kapszulák, fahéjszóró, valamint házi karamellszirup. Ez utóbbi olyan finom, hogy ha nem vigyázok, Barni hajlamos eltüntetni az egész üveggel.:) Ezen kívül a süticsereberére megérkezett a vágyott kékeszöld retro termosz is, kapott egy hópelyhet az oldalára, és így tökéletesen ide illik.:) Róla nem készült fotó, csak a bulin:


Egészségünkre.:)

2013. január 16., szerda

Vízkeresztkor...

.. leszedtük a karácsonyi dekorációt. Fájt érte a szívem, mert amellett, hogy ez volt az első kandallós Karácsonyunk, és odavoltam a fa mellett bekapcsolt láng illúziójának látványáért, évek óta most tetszett legjobban a fa. 


Mindig a hagyományos piros-zöld-arany színvilág jelentette nálunk az Ünnepet, bár tavaly már volt egy kis kék is, ami feldobta. Idén pedig, feladva a tradíciót, ami már nem tett boldoggá, új színt választottam, a fehéret. Mi mást?:) Fehér csillagokat, fényes üveggömböket, aprólékosan kidolgozott, fehér szakállú diótörőket, és hozzá jégkék pamacsokat, glitteres szarvasokat akasztottunk a fára, megkoronáztuk a régi kockás textilszívecskékkel, és betekertük kék selyemszalaggal. Felkerült néhány olyan üvegdísz is, ami nem illett teljesen a képbe, de nagyon szeretjük, így kegyelmet kapott, ilyen például Barni üveg rakétája.


Aztán eljött a január, és vele a sürgető érzés, hogy kezdjünk tiszta lappal, fehérrel és renddel. 
A kandallópárkányt szinte azonnal lecseréltem, így készült el a téli erdőről mesélő összeállítás, őzikével, korcsolyacipővel, nyírfakéreg borítású mécsesekkel és ezüstös fenyőfákkal. És az álom-órával, amit nagyon nehezemre fog esni valaha is levenni onnan.:) 


A Vízkeresztet még meg tudtam várni, aztán elpakoltuk a fát is.



Az új téma pedig a Bálint-nap.:) A dekoráció letisztultabb, egyszerűbb lesz, most erre vágyom. Majd jövök!

2013. január 15., kedd

Süti-cserebere


A buli még december közepén volt, így megint jól el vagyok maradva, de nem szeretném, ha nem lenne dokumentálva. Igazán jól sikerült, egy igazi csajos délutánt töltöttünk együtt. És mindenki sütivel megrakodva tért haza.:) A buliról magáról megint nem készültek képek, csak az előkészületekről. Fel kellene vennem egy fotóst.:D

Az asztalt a kedvenc törtfehér porcelánommal pakoltam tele, az itt még üres tányérokra pedig a Lányok sütijei kerültek.


Tudom, hogy már ezerszer mondtam, de úúúúgy utálom ezt a sárga falat! Idén nyáron már tényleg ragyogó fehér lesz!:) Az előtt a háttér előtt sokkal jobban mutatott volna a mottó (netről):


Nem erre az alkalomra készült, de főszerepet kapott a forrócsoki-bár, minden földi jóval. Részletesen egy későbbi bejegyzésben írok majd róla.:)


 Kóstolásra ezekkel a sütikkel készültem:


A legeslegfinomabb a mákos-vörösáfonyás keksz volt. Nyami, nem is tudom, hányadik alkalommal sütöm már meg ezen a télen... Próbáljátok ki bátran, de figyelni kell a sütési időre: a mi sütőnkben maximum 13 percig szabad sütni, utána megég a teteje! Volt még a szokásos cukros süti, ezúttal hópehely formában és egy vajas is, amit vendégajándéknak választottam, de rosszul: nem volt nagy durranás. Inkább a mákosat kellett volna... Majd jövőre.:)


Ezeket a batyukat vitték haza a lányok:


Ha már a süti nem is volt tökéletes benne, talán kárpótolta őket a fércművek Judit leírása alapján készült cukiság.:)

Köszönöm, hogy eljöttetek, Csajok! :)

2013. január 14., hétfő

Elmaradások

Elmaradt néhány dolog, ami a Karácsonnyal kapcsolatos, és meg szerettem volna mutatni. Ezen is változtatnom kellene már: átgondoltabban blogolni. Hogy ne maradjon el semmi, amit ide szánok... Ez lehetett volna az egyik újévi fogadalmam.:)

Az egyik dolog, amit mutatni szeretnék, egy ezer éve tervezett festett vászon. Élénk piros színnel képzeltem el, cseppnyi vízkékkel, tulajdonképpen pont ilyennek, amilyen lett.:)


A másik az idei ajándékcsomagolásunk: sima natúr csomagolópapír, fekete tintapárna és ünnepi pecsétek. És persze némi színes ceruza.


A következő posztban a másik elmaradásom: a süti-cserebere képei. Aztán lassan átcsoszogok az Új Évbe én is.:)

2013. január 1., kedd

Boldog Új Évet!

Mindenkinek kívánok békéset, boldogat, egészségeset! :)

Nálunk így telt az év vége:



De azért egy kicsit így is:


Kell a kötés adta nyugalom, mert egy örökmozgó lábtörött tízévessel nem egyszerű az élet... Bespájzoltunk pár játékot az xbox-ra, iPad készenlétben és reméljük a legjobbakat... Jövő héttől pedig tanulni is kell, mert nem maradhat el nagyon a hiányzás miatt.

Pihenjetek sokat!